Camp Thunderbird, Bemidji, Minnesota

2012. június 19., kedd

Indul a mandula, avagy megérkeztek a gyerekek...( 9.nap)



Hétfő este, 23.34 óra, fekszem az ágyban, s nagyon hulla vagyok, a lában fáj, nem tudom, hogy a munkától vagy a Rékától-e. :) 

Ma már picit ki is borultam, nem értem, hogy ezek a gyereknevelők, vagy vigyázók hogyan kerültek ide. Azért sem, mert saját maguk körül nem tudnak rendett rakni, akkor hogyan a gyerekek körül?! 

Ugye minden étkezés előtt asztalt kell törölnünk s megteríteni, de őket ez hidegen hagyja, nem ülnek el  az asztaltól (mert ők gépeznek, vagy valamit firkálnak) az nélkül, hogy megkérnénk őket. Az még hagyján, hogy szólunk nekik, de ott hagyják a piszkos poharaikat, a szemetet, a koszos hátizsákot az asztalon (amin esznek). Tracy meg is kérte őket az ebédnél, hogy legyenek szívesek összerakodni, mert már vacsira jönnek a gyerekek, de semmi. Minden szanaszét az ebédlőben. :/ Akkor ez még mind semmi, egyik kabintársnőm beszélgeett egy nagy darab néger csajjal, ki szintén gyerekfelügyelő, s valahogy rátértek az idegen nyelvekre, mondta a néger csaj, hogy tud még egy nyelvet az angolon kívül, de azt már nem tudta megmondani, hogy mit. :) (mellesleg 22 éves és diplomás), akkor Réka kérdezgette a szülei származásáról, hogy hátha úgy kiderül milyen nyelvet is tudhat....mondta, hogy az anyukája amerikai, itt született, de az apukáját már nem tudta. Azt mondja ez jó kérdés, még soha nem is kérdezte erről az apját. Na ez most mi??!! :O És azt kell hogy íram, hogy nem ő az egyetlen, akiből ilyet kinézek. Érdekes emberkék ezek. :)

Aztán van egy mexikói is, akit már talán említettem, na ő ´farmot´ fogja vezetni, vagyis vannak állatkáink, két kismalac, egy kis boci, meg két nyuszi, s persze a remgeteg ló a lovagláshoz. Na ő lesz ezen  a ´farmon´, s kiderült, hogy betették őt az íjászkodáshoz is, holott még egyszer nem fogott kezében íjat. :) fuuu, de lennék a helyében!! :)

Aztán az is kiderült ma, hogy a gyerekek nem mindig lesznek a táborban, különböző korosztály van, vannak a picit idősebbek 14-15 évesek, akik 6 HÉTRE elmennek túrázni, kérdeztük azt meg hogyan?! Hogy visznek sátort, hálózsákot, patakban mosnak meg ilyenek. :) Hát ez ám a nem semmi. a Kisebbek meg rövidebb időre, talán 2 hétre. Nekünk ez csak jó lesz, menjenek. :)

A nap ugyanúgy telt, ahogy eddig, annyi kivétellel, hogy időben bementünk reggel. :) Aztán kettőtől kezdtek jönni a buszok, egyszeriben a kislányoktól lett hangos a tábor. Én ebéd után picit sétáltam a többiekkel, aztán elaludtam, majd 5re mentünk vissza a konyhára, akkor mondták hogy 29 asztalt kell megterítenünk, egy asztalnál átlagban 10 személyre. Hát ez hosszabb móka volt, mivel közülünk ketten takarítanak az egész héten, szóva csak 4en! vagyunk a konyhában, majd én is fogok takarítani is, de az állítólag 3órás meló, mivel gyorsan össze lehet csapni, s aztán elméletileg szabad vagy, szóval a két leányzó is bejött nekünk segíteni vacsira. Nagyon nagy mozgás volt a konyhában, nem volt megállás. Segítettem Jasminnak is tálalni. Vacsi után pedig mosogatás, na ez nem volt mindegy....de így is olyan nyolc körül végeztünk. Leslie azt mondta, hogy nagyon ügyesek vagyunk, s gyorsak, mert a tavalyiak kilencnél előbb nem tudták befejezni. Jól esett a dicséret. :) Párat ütöttünk a teniszpályán, egy kis séta, zuhany, s az elköszönés után már alszom is! :)

Jó éjt!! Puszi, pá! :)

(Bocsika, de mire leírtam mindent, addigra elment a wifi a kabinba, s nem tudtam csatlakozni a netre. Nagyon gyengén ér el ide, Carol házából ´lopjuk´.  Szóval csak most töltöm fel az esti írásom!) 

1 megjegyzés:

  1. ...meg sem lepődök a viselkedésükön, tudásukon, stb. S akkor Amerika a nagy példakép?

    VálaszTörlés