Hogy a peanutba ne??!!! XD

Waaaw, ez a nap valami fenomenális volt, nagyon élveztük, fáradtak voltunk, utálatos reggelenként felkelni, de a vége annyira jól sikerült. Hogy mi is volt?!

Kb. 15 perccel az előtt, hogy melóban kellett volna mennem, vagyis 30kor, felkeltem, s sietve elkészültem, örültem, mert tudtam, hogy szabad délutánunk lesz. :) A munkában a szokásos munka, felsöprés az ebédlőben, kipakolás, megterítés, a tálak elkészítése. Közkívánatra leírom, hogy hogyan is nézett ki a reggeli: :) hetente egy-két alkalommal svédasztalos-módban tálalunk fel, vagyis asztalon a választék, s mindenki szedhet magának, amit akar. Reggelire van müzli az minden alkalommal, minimum egy választék, de akár több is. A müzlibe szoktak még tenni szárított gyümölcsöt is, s úgy öntik le tejjel.  A reggelire általában ugyanúgy szokott kinézni, vagyis az ´alap´ ugyanaz. Szokott lenni vaj, valami krém, lekvár, főtt tojás, pirítós, vagy valami édesebb kenyér szerűség, süti (mert az édesség soha nem maradhat el, egy kajából sem) tej, forrócsoki, narancslé, s víz jéggel vagy inkább jég vízzel?! :) 

A reggeli után mi mosogatunk, hál´ Istennek van mosogatógép, most kb. 100an tartózkodunk, s étkezünk a táborban, s hétfőtől jönnek a gyerekek vagy 150en. Szóval a mosogatás, a konyha rendberakása olyan 1-2óra alatt sikerülhet.

Alig volt pár óránk, az alatt neteztünk természetesen, s vissza kellett menni a konyhába, az ebéd is olyan büfés volt, s volt LEVES!!!, s még finom is volt. az ebéd érdekesmód zöldség volt....bébirépa, saláta, brokkoli, hagyma, paradicsom, paprika, többféle dressing valamint baconcsíkok és kétféle süti: muffin és valami rizses. A sütik itt tömények, brutálisan telítenek, s nehezen lehet velük megbirkózni.

Jah igen, s majd el felejtettem MINDEN EGYES ÉTKEZÉSHEZ kérnek peanut buttert (mogyoróvajat), s eszik, eszik....azért sem szeretjük, mert ragad a tányérra, s nehezen mosható :), s azért sem, mert érdekes az íze, s mert gusztustalanul eszik, szinte tömik magukba a mindennel. Ezért jött az a szlogen, hogy...´hogy a peanutba ne´! :))

Az ebéd után is megcsináltuk a melót, Eszti befonta a hajam, nagyon szépen (köszike!!), majd el kellett mennünk egy kötelező session-re, (ülés, előadás) a gyerekek bántalmazásáról, s ezek megelőzéséről, majd aláíratták velünk a tábor szabályait. :) A session után mehettünk készülődni, s városba, juppí!!!! :) Vagyis először elmentünk a Walmartba, ami olyan, mint nálunk a Tesco, de kb Metro méretű, s elég olcsó, legalábbis az otthoni árakhoz hasonló. Vettem még pár tisztálkodószert, ami nem fért be a 23kgba! :) S aztán irány a város!!! Képekben:

Kitettek bennünket a Lake Bemidji melletti parkolóba, ahol a város egyik hírességébe ütközünk,  Paul Bunyan!! :)

Lake Bemidji

S aztán a tíz után elindultunk valami éttermet keresni, ahol megvacsorázhatunk, amikor járkáltunk az utcán, s tanakodtunk, hogy hová is mehetnénk, akkor Dani meglátta a helyi rádió stúdióját, egy kirakatban voltak, s Dani oda van a rádiózásért, szóval kívülről le akarta fényképezni, bekopogott, hogy a rádiós néni ne ijedjen meg, hogy fényképezni szeretne, de a néni félreértve kirohant a stúdióból, mert azt hitte vele akarunk képet csinálni. :) Dani picit bepánikolt: ´ne én nem vele akarok képet csinálni, most minek jön ki......?!´ S a néni széles mosollyal kirohan, kinyitja az ajtót, majd megkérdezi, hogy honnan vagyunk, mondjuk Magyarországról, na itt kezdődött minden. ´Tényleg, igen??? Az én ismerősöm egyik szülője magyar, s annyira izgatott vagyok (so excited....ezt gyakorta használják),s blablablablablablabla´, nem bírta abbahagyni, s beengedett a stúdióba, még az ismerősét is felhívta.hogy elújságolja kikkel van, s szervez nekünk egy talit vele, mondta, hogy ha van megint szabadnapunk elvisz minket vacsorázni, horgászni. Megadta a telefonszámát. Olyan cuki volt, s lelkes, mi meg kb. nem jutottunk szóhoz. Nagyon édi,tanakodtunk is, hogy van még ilyen?! :O :) Nem is az ő családjában, hanem valaki máséban magyar származás,  ő ennyire odavan.:)

Mi kihasználva az alkalmat fényképezkedtünk a kicsike stúdióban.

                         Radio Station in Bemidji

Mikor végre észhez tértünk, visszaálltunk az eredeti tervhez, éttermet kerestünk, s majd be is ültünk egy gyönyörű olasz étterembe, a pincérek körbefutkostak, a fogadtatás, hogy pohár vizet adnak mindenkinek, s azt folyamatosan töltik fel, én egy nagyon finom, csavart tésztát ettem, amiben zöldség volt, s valami sonka-féle, s az egész sajtkrémmel volt leöntve. :) Nem is tudom mi volt a neve. :)

Az étterem után mentünk vissza a találkozó helyre, s aztán a táborba. Ott elkezdtünk készülődni a fancy dress partyra (jelmezbál) én mexikói-bandita keveréknek öltöztem, ugyanis nem készültem, nem hoztam semmi, csak amit ott el tudtam csenni pár emberkétől. A buli nem messze a tábortól, egy kamion-stoppos kocsmában volt. Nagyooon menő, de lepukkadt hely is egyben. :)) A buli fergeteges volt, a tulajdonos, vagy 70 éves néni, s ő volt a dj. :) A fiútábor dolgozói is csatlakoztak hozzánk. Olyan hajnali kettő körül értünk vissza táborban, s aztán reggel újra 7.30ra munka. :)