A táborban eltöltött 17. nap! :)

Fuuu, de jó volt 11óráig aludni! :) Mióta eljöttem otthonról ilyen nem történt velem! :) Aztán 11.30kor mentünk melózni! Jó volt, kipihenve újra, feltöltődve a szabadnap és a rengeteg alvás után.

Az ebéd és a vacsi között megrendeltük a repjegyeket tábor utánra. Úgy néz ki, hogy 12én repülünk Miamiba! :))))) Aztán Miamiból 19én Bostonba, onnan 20án este busszal Washingtonba, s onnan 23án pedig New Yorkba! Ezek a jegyek már mind le vannak foglalva! Már csak szállást nézegetünk. De nekem van egy haverom Bostonban, lehet ő el tudna bennünket szállásolni arra az egy éjszakára! :) Jó lenne.

Szóval bodogság volt tegnap, s anyukámmal (igen anyu, anyukámnak neveztelek - PUSZI!! :)) is skypeoltam! S az Enivel is végre felvetttük a kapcsolatot! :) Várom, hogy bulizhassunk végre egy jót, Eni! :)

Puszi, pá! :))

Íme a már régóta ígért képek!

Újra ilyen a hangulat a konyhában

Keményen melózunk.

:DD

Egy kis lazítás

Táborba vezető út

Táborban dolgozók, a staff

Kép a karaoke estéről:) élveztük

Jasmine is odatette magát :)

Day off, Bemidji

Nem lehetett kihagyni, Bemidji

Rendőrkocsi!!

Az olasz macsónkkal, MIchaele! :)

Egyetem Bemidjiben

Hatalmas területen

Házikó

Tóparton

Jó volt a víz! :)

A már említett hídon! :)

itt jártunk!

...és itt is! 

Bemidji területe, látványosságai!

csak mert megtetszett!

Egy igazi napos day off!!! Még sok ilyet :)

Üdvözlök Mindenkit, sziasztok!

Újra itt! :) A vasárnap kb. úgy telt el, mint a többi nap. Munkával, nevetéssel. S tudtuk, hogy másnap, azaz hétfőn szabadnapot kapunk. :) Valamint olyan lehetőséget kínáltak fel, hogy ha hétfőn ketten bemegyünk segíteni a reggelinél, akkor kedden csak ebéddel kezdődik a meló. A másik kettő, aki nem megy be, annak szabad az egész hétfő, s hźza reggeltől-estig kedden. 

Én, s Dani bevállaltuk a hétfőt, tudtuk, hogy nehéz lesz elvgezni, azt a melót, amit eddig négyen szoktunk, méghozzá időhöz is voltunk köve, mivel a kisbusz 10kor indult a városba, elméletileg kettőnkkel is. :) A megterítés sima ügy volt, s két asztallal kevesebb gyerek! :) De aztán a mosogatásnál kezdtem beparázni, hogy nem sikerül 10re végeznünk. Nagyon gyors tempót diktáltunk magunknak, szerencsére egyik néni, Pam is besegített, amikor is 9 körül megjelentetk a többiek, jöttek nekünk segíteni. Újra együtt a 6os team, megállíthatatlanok voltunk, sőt engem meg Danit el is engedtek, hogy el tudjunk 10re készülődni! :) Nagyon jól esett ez Tölük, aranyosak voltak. És még a fönök, Michael is bejött hozzánk, s mondta, hogy majd elvisz motorcsónakozni a tóra! :) Már alig várom!

10 után el is indultunk, végre igazi nyárias idő, élveztük minden percét. Először bementünk egy szuvenírboltba, majd üzletekbe, ökörködtünk, aztán egy nagyon szépen kiépített, tiszta, homokos tópartra mentünk, ami egyben a Diamond Point Parknál helyezkedik el. Jó kis hely volt, s a víz hőmérséklete is megengedte, hogy egy picit megmártózzunk benne. Beszélgettünk, pihentünk, napoztunk, olvastunk..csak élveztük a nyarat, a szabadnapot, a konyha- és gyerekmentes délutánt, a semmittevést. :) 

Jól le égtem, ezért a nevetés tárgya is voltam pár percig! :) Olyan 5ig, 6ig el is voltunk a parton, majd kezdtünk fázni, ahogy ment le a napocska. Elindultunk visszefele, fél 10kor jöttek értünk, addig még elmentünk ettünk valamit. S átsétáltunk egy hídon, a Bemidji tóra kitűnő kilátásunk volt (ígérem, hogy már töltöm a képeket is)  S állítóleg ez a tó is egyike azoknak, méghozzá a legészakibb, amelyek táplálják Észak-Amerika legosszabb folyóját a Mississippi-folyót. Sokat nevettünk, ökörködtünk, fotóztunk. S nagyon gyorsan el is ment a nap. Megjöttek értünk, indulás vissza a táborba. Zuhi, majd bekenettem a vörös hátam, s mehettünk aludni. Tényleg jó nap volt. DE majd meséljenek a képek!

Szombat! (14.nap)

Haligali!! (de régen használtam ezt a köszönést) :))


Itt vagyok újra, s végre az ágyamból írom a blogom. Elég jól sikerül befognom a wifit, a többiek irigykednek is nagyokat, de szerencsére már nem kell sokat aludni, s remélhetőleg mindenki bőszen netezhet majd a kabinban. :)


Szóval ahogy írtam a hét húzós volt, a hangulat is nagyoooon rossz volt a konyhán, ám tegnap egy fordulat történt. Amikor is olyanért ´kaptunk´, ami szerintünk nem teljesen úgy volt, s valahogy a konyhafőnöknek  másképp adták a tudtára. Szóval elhatároztuk, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba, s elmondjuk mi is volt, valamint utaltunk arra is, hogy többször mi voltunk az utolsók, akik elhagytuk a konyhát, ott hagytak, s nem várták  meg, míg befejezzük a takarítást. Ekkor a főnök cselekedett : összehívta az összes szakácsot, segítőt (rajta kívül 4 ember) persze bennünket kihagyott, s valami nagyon jót beszélhettek meg, mert délután szabadot kaptunk. :) Aludtam 5 teljes órát, mintha másképp láttam volna a világot utána, nagyon jól esett. S nem hogy szabadott kaptunk, hanem a mai nap mintha kicseréltek volna mindenkit a konyhán, újra élveztük az ottlétet. De elmesélek mindent az elejéről. :)

Szóval miután megbeszélték a dolgokat, pár órájukba tartott, bejöttek, s tudatták velünk, hogy este valami grillezés lesz, s a gyereknevelők, meg a ´rendezők´ fognak sütni, s kiszolgálni mindenkit, majd elmosogatnak. El se hittem, fuuu. Egyből mentem is aludni, kettőtől oylan hétig nyomtam, s a hatalmas grillezésre se mentem el. De amint megtudtam, hogy hamburger-húst grilleztek (mi mást), s az volt a vacsora, nem sajnáltam.

A többiek a vacsora előtt még elmentek a a Walmartba, egy nagy bevásárlóközpont, mint nálunk kb. a Tesco, van benne minden, s olyan átlagos METRO méretű. Ez Bemidjiben van, s az egyik szakács , Leslie vitte be őket kocsival, nahát. :)) Én ebből is kimaradtam, mert venni nem akartam semmit, s inkább aludtam. :) Mikor visszajöttek a városból, majd a vacsiról, felkeltem én is, ekkor lehetett 7 óra,  s elmentünk sétálni, elég szép idő volt, ahhoz képest, hogy keddtől csütörtökig esett. Vittünk plédet is, leterítettük a fák között (kimentünk a tábor területéről) s ott el voltunk magunknak. :)

Majd visszasétáltunk, zuhi, skypoltam végre az otthoniakkal, s úgy aludtam el olyan hajnali egy körül, mint akit leütöttek. :)

Ma reggel elaludtunk. :) Vagyis 7 óra 8 perckor keltünk, s 15kor kezdődik a meló elvileg. :) Hát én elindultam egy picit előbb, hogy ne nagyon legyenek ismételten mérgesek, már előre féltem Tőlük (mi csak úgy hívjuk őket, hogy öregasszonyok...Palm és Dany a testvérpár, Dany a konyhafőnök) De nem volt semmi, kedvesen köszöntek. s az utánam érkezőknek sem szóltak semmit szerencsére. :) de még így késve is, reggeli előtt olyan 15-20 perccel elvégeztünk mindent, megterítettünk, stb. Szóval nem lett volna okuk egy rossz szót sem mondani. Gyorsan befejeztük a reggeli után a mosogatást is. S kaptunk fél órával több szünetet ebédig, mint ahogy eddig szoktunk. Fura volt, sőt segítettek a dolgainkban, ha nekik nem volt semmi, akkor mogattak, segítettek pakolni, dicsérgettek. :) Megdicsérték a csizmám, szóval jó volt a munka, ki is voltam pihenve, s a hangulat is végre felhőtlen volt, sehol egy kiabálás. :) Tetszett. S vacsira az olaszunk (elneveztük Morcinak még az elején, s ezzel a ´becenévvel´ beszélünk róla), szóval Morci pizzát sütött. Jah, s ebédre volt leves is. Nem is volt rossz.

Az idő is szép volt, ebéd és vacsora között ismét vagy fél órával több szünetet kaptunk, addig kimentünk a tópartra napozni, mert végre szép idönk lett, estig, amikor is ismét szakadt egy órácskát, vagy kettőt!!! :)))

Lassan megyek aludni, ennyi lett volna a két napom röviden!! Örülök, hogy megoszthattam Veletek!!

Puszi, pá!! :))

Durva hét, s még nincs vége...:) :/

Sziasztok!! Elnézést kérek Mindenkitől a pár napos eltűnés miatt. Ettől féltem, hogy eljön ez az időszak amikor alig lesz időm bármire is, köztük a blog-írásra. 

Ugye, ahogy írtam hétfő délután megjöttek a gyerekek. Azóta meg sem álltunk, s talán egy pici túlzással, csak aludni engednek ki a konyhából. :)

Picit sok a dolog, de azért elég jól bírjuk, szerencsére. Reggel bemegyünk, s a reggeli és ebéd-idő között talán 15-30 perc szabadunk van, majd az ebéd és vacsora között pedig olyan 1-2óra. Aztán jobb esetben nyolc és kilenc között végzünk mindennel. Már alig várom, hogy menjenek a gyerekek túrázni hetekre. :) Azért azt nem mondom, hogy nem érezhető egy kis feszültség, mint rajtunk, mint a szakácsokon, de remélem ez hamar lecsillapodik.

Sajnos mivel már pár napja nem írtam, nem igazán tudok felhozni semmit, hogy mi történt velem. Kedd óta esik, szinte egyfolytában, aztán ma, csütörtökön már jobb idő volt, egyszer sütött, majd jött egy pár perces zivatar, aztán megint sütött. Szóval teniszezni sem tudtunk elmenni, picit azért sétálgattunk, de az az igazság, hogy erőnk se volt semmihez. Zuhany, aztán este pletyi-partyk, majd alvás. Az egyik filmet, már hatodszor indítottam el, de még mindig nem jutottam a végére, ugyanis elalszom rajta. Pedig érdekes. :DD

Állítólag holnap lesz Michaelnek, a szakácsnak, a szülinapja, azt is tervezgettük ma, valamint rászedtük egymást, hogy menjünk el a Blue Moon-ba (kocsma) egy kis karaoke partyra. :) Jót énekeltem a csajokkal, aztán már éjfélkor jöttünk is vissza a táborba. Így se tudom, hogy hogyan fogok holnap felkelni. :/ De megérte egy picit kiszakadni a már 4 napja tartó mókuskerékből.

Mentem aludni, de amint lesz időm, ígérem, leírok mindent! :)

Puszi, pá! :)

Indul a mandula, avagy megérkeztek a gyerekek...( 9.nap)

Hétfő este, 23.34 óra, fekszem az ágyban, s nagyon hulla vagyok, a lában fáj, nem tudom, hogy a munkától vagy a Rékától-e. :) 

Ma már picit ki is borultam, nem értem, hogy ezek a gyereknevelők, vagy vigyázók hogyan kerültek ide. Azért sem, mert saját maguk körül nem tudnak rendett rakni, akkor hogyan a gyerekek körül?! 

Ugye minden étkezés előtt asztalt kell törölnünk s megteríteni, de őket ez hidegen hagyja, nem ülnek el  az asztaltól (mert ők gépeznek, vagy valamit firkálnak) az nélkül, hogy megkérnénk őket. Az még hagyján, hogy szólunk nekik, de ott hagyják a piszkos poharaikat, a szemetet, a koszos hátizsákot az asztalon (amin esznek). Tracy meg is kérte őket az ebédnél, hogy legyenek szívesek összerakodni, mert már vacsira jönnek a gyerekek, de semmi. Minden szanaszét az ebédlőben. :/ Akkor ez még mind semmi, egyik kabintársnőm beszélgeett egy nagy darab néger csajjal, ki szintén gyerekfelügyelő, s valahogy rátértek az idegen nyelvekre, mondta a néger csaj, hogy tud még egy nyelvet az angolon kívül, de azt már nem tudta megmondani, hogy mit. :) (mellesleg 22 éves és diplomás), akkor Réka kérdezgette a szülei származásáról, hogy hátha úgy kiderül milyen nyelvet is tudhat....mondta, hogy az anyukája amerikai, itt született, de az apukáját már nem tudta. Azt mondja ez jó kérdés, még soha nem is kérdezte erről az apját. Na ez most mi??!! :O És azt kell hogy íram, hogy nem ő az egyetlen, akiből ilyet kinézek. Érdekes emberkék ezek. :)

Aztán van egy mexikói is, akit már talán említettem, na ő ´farmot´ fogja vezetni, vagyis vannak állatkáink, két kismalac, egy kis boci, meg két nyuszi, s persze a remgeteg ló a lovagláshoz. Na ő lesz ezen  a ´farmon´, s kiderült, hogy betették őt az íjászkodáshoz is, holott még egyszer nem fogott kezében íjat. :) fuuu, de lennék a helyében!! :)

Aztán az is kiderült ma, hogy a gyerekek nem mindig lesznek a táborban, különböző korosztály van, vannak a picit idősebbek 14-15 évesek, akik 6 HÉTRE elmennek túrázni, kérdeztük azt meg hogyan?! Hogy visznek sátort, hálózsákot, patakban mosnak meg ilyenek. :) Hát ez ám a nem semmi. a Kisebbek meg rövidebb időre, talán 2 hétre. Nekünk ez csak jó lesz, menjenek. :)

A nap ugyanúgy telt, ahogy eddig, annyi kivétellel, hogy időben bementünk reggel. :) Aztán kettőtől kezdtek jönni a buszok, egyszeriben a kislányoktól lett hangos a tábor. Én ebéd után picit sétáltam a többiekkel, aztán elaludtam, majd 5re mentünk vissza a konyhára, akkor mondták hogy 29 asztalt kell megterítenünk, egy asztalnál átlagban 10 személyre. Hát ez hosszabb móka volt, mivel közülünk ketten takarítanak az egész héten, szóva csak 4en! vagyunk a konyhában, majd én is fogok takarítani is, de az állítólag 3órás meló, mivel gyorsan össze lehet csapni, s aztán elméletileg szabad vagy, szóval a két leányzó is bejött nekünk segíteni vacsira. Nagyon nagy mozgás volt a konyhában, nem volt megállás. Segítettem Jasminnak is tálalni. Vacsi után pedig mosogatás, na ez nem volt mindegy....de így is olyan nyolc körül végeztünk. Leslie azt mondta, hogy nagyon ügyesek vagyunk, s gyorsak, mert a tavalyiak kilencnél előbb nem tudták befejezni. Jól esett a dicséret. :) Párat ütöttünk a teniszpályán, egy kis séta, zuhany, s az elköszönés után már alszom is! :)

Jó éjt!! Puszi, pá! :)

(Bocsika, de mire leírtam mindent, addigra elment a wifi a kabinba, s nem tudtam csatlakozni a netre. Nagyon gyengén ér el ide, Carol házából ´lopjuk´.  Szóval csak most töltöm fel az esti írásom!) J 

Vasárnap!!!! (8.nap)

Hellobelo!!! :))

Khm-khm!! Kezdődik, hogy mit is írjak??:)) Először is kezdeném azzal, hogy remélem észrevettétek, hogy az adott napon mindig az előző napot írom le, s így lesz teljes, reggeltől estig leírva a történéseket. :)

Olyan már, mintha nem is tudom mióta itt lennék, egybefolynak a napok is. S szinte változatlanok, azzal, hogy hétkor kelünk, s éjféltől előbb nem jutunk az ágyba. Annak örülök, hogy jó a társaság, nélkülük nem is tudom mi lenne, mint a konyhán, sokat derülünk, énekelünk, táncolunk.

Reggel elkéstünk ismételten melóból. :) Nem is én lennék, ha ez nem így lenne. Most azonban már megszólták, hogy holnaptól, vagyis hétfőtől időbe jöjjünk, mivel jönnek a gyerekek, s akkor több lesz a meló, többet kell majd csinálunk. Annak ellenére, hogy késtünk, nagyon időben elkészültünk a munkával, a végén már csak unatkoztunk. Szerencsére ez az egész napra elmondható, seperc alatt lenyomtunk mindent. 

A szünetekben sokat kockulunk, vagyis netezünk, blogot írok. A többiekkel már elkezdtük tervezni a a tábor utáni pénzköltést, kirándulást. Nem is olyan könnyű, mint amilyennek gondoltam. Mindent nagyon pontosan meg kell tervezni, nézegetni, hogy a lehető legjobban kijöjjünk pénzügyileg, s a lehető legtöbb helyet meglátogathassuk. Nagyon jó lesz, azt már most látom!!  

Ebéd után az otthoniakkal beszélgettem, meg sétáltunk egy picit, aztán konyha. Vacsira nagyon sok kaja volt, lényegében a maradékokat, persze volt, amit készítettek is hozzá, pl. fincsi tonhal salátát. Mondtuk is a Michaelnek, hogy miatta lesznek ránk kicsik a ruháink, csak somolygott az orra alatt. Így nézett ki a terülj-terülj asztalkám:

S kb. minden tálcából volt még egy ilyen benn a konyhában. Mivel természetesen ezt nem bírtuk megenni, így végezte:

Dobtuk a kukában mindent, mi a konyhások el voltunk halva, úgy könyörögtük ki, hogy a husikat adjuk kutyának legalább, s a tonhal salátát pedig eldugtuk a hűtőbe magunknak. :) Michael nagyokat röhögött rajtunk, de ez azért nem volt annyira vicces. Minden egyes étkezés előtt hálát adnak az Úrnak, hogy ételt adott eléjük, énekelnek, megköszönik, erre így végzi, hát ez szép. :/

Fáradtak voltunk, nekem pici izomláz is volt a jobb karomban a szombati tenisz után. De sebaj, a vacsi után muszáj volt kezdenünk magunkkal valamit, mentünk teniszezni, ismét két óra, jó buli, vagyis inkább labdát szedünk, mint beleütünk, de nem számít! :) A tenisz után R. Réka 15 perc, s meg voltam halva. A kezem még jobban fájt, s az izom is megerősödött. :) A combom, juuuj. Zuhi, aztán elkezdtem nézni egy filmet, már negyedszerre mióta itt vagyok, mert mindig elaludtam rajta, s ez most sem történt másképp, a számítógép mellett aludtam. :)

Borús szombat! :/ (7.nap)

Az a gond, hogy nem igazán tudok másról írni, mint az időjárásról és a kajákról! :) Ezt már próbálom hanyagolni, mert nem akarlak ezekkel untatni. Ha csak tényleg nem valami különlegességet kapnánk, azt akkor leírom. :) 

Sajna ismét hidegebb időre ébredtünk, azt terveztük, hogy elmegyünk megcsináljuk az úszás-tesztet, mert az nélkül (elméletileg) nem engednek be a tóba. Ez nem jött össze. :/ Szóval várjuk a jó időt, hogy ezt majd bepótolhassuk. 

Tegnap találkoztunk az egész tábor tulajdonosával, vagyis Tracy anyukájával, Carol-lal, aki egy idősebb néni, s van egy szép háza a tábor területén. Beszélgettünk vele, van egy  szép szürke vizslája, s megdicsérte az angolunkat is, jól esett, ilyet még egyik amcsitól sem hallottunk. Nagyon aranyos néni, remélem majd többször lesz alkalmunk vele beszélgetni.

Vacsira Michael ismét valami fonomsággal lepte meg a tábort, pesztós olasz tészta, nyamii!! :) Szóval a meló után elmentünk picit mozogni, teniszeztünk,(legalábbis próbálkoztunk 2 órán keresztül), ugyanis 3 teniszpálya található a táborban, s a kabinunkban Rubint Rékáztunk! Berezgett az egész vityilló! :) Vicces volt, de laglább picit átmozgattuk magunkat. Már nagyon fáradtak voltunk, szóval zuhi, s alvás! :)

Napsütötte jókedv! :) (6.nap)

Finally, meleg reggelre ébredtünk. Már reggel is kibújt a napocska a felhők közül. AZ én kedve is jobb lett. :) Picit késve indultunk el a konyha felé, mivel még a buli hatása rajtunk volt, nem bírtunk magunkhoz térni. De szerencsére nem maradtunk le sokmindenről, mivel mire beértünk a konyhába a az aranyos nénikék, s Leslie nevetgélve kávéztak, majd aztán mi is kedvet kaptunk, s odaültünk hozzájuk. Majd aztán még egy kis plusszal álltunk a munkánkhoz. :)

Reggeli és meló után, nem bírtunk ellenállni a napsütésnek, kifeküdtünk a tópartra picit napozni, a többiek labdáztak, játszottak, páran a gyerekeket várva elkészítik a tábort, a tópartot, az egyéb ezsköz¨ket teszik rendben. Majd elaludtunk a parton, de sajna olyan 2 óra múlva vissza kellett mennünk.

Addigra már megérkezett Jasmin is meg Michael. Ma az olasz macsónknak kivételesen jó kedve volt, nagyokat nevettünk, elmeséltem nekik, hogy nálunk a cookie mit jelent, csak az írás más. :) Majd csinált nekünk strawberry shake-t (eper-shake). Nagyon fincsi volt, mint anyukámé. :) 

Mellesleg rájöttünk, hogy nincsenek rossz kaják, finomakat esznek, van választék, mindig van gyümölcs és zöldség is az asztalon, csak olyan fura kombinációkban, s azért hiányzik a meleg étel. 

Mondjuk Michael vacsorára mindig összeüt valami finomat és meleget is. Beszélgettünk vele Szlovákiáról is meg Magyarországról, ő tudta, hogy hol helyezkednek el. Juppííí!!! :) De hát ő ugye nem is amcsi, mondta, hogy ´ezek bolondok´:) nem tudják mi a lasagne. :) Megmutattam neki a neten az olaszok mállását az EB-n, picit megijedt, hogy a 3. helyen vannak a csoportban. :) 

Ebéd és vacsi között picit kimentünk röpizni a foci-pályára, fuuu, alig bírtuk ki  napon, picit le is sültem szerintem. Most így utólag belegondolva, lehet, hogy a tóba kellett volna mennem. :) Csak mielőtt bemegyek kell csinálnom egy úszás-tesztet, hogy lássák, hogy nem vagyok analfabéta a vízben. :) 

Este, vacsi után elmentünk a fiú-táborba, ott volt egy talent show, amolyan csillag születik, jókat röhögtünk előadásokon. :) S bejelentette a főnök, Michael, ( a felesége Tracy) hogy a nyáron használhatjuk mi is a vízisít!! :))) Hurrá, alig várom, hogy kipróbálhassam, hátha megtetszik majd. :)

Azt is megtudtam, hogy a tábor fiú részlege már 66 éves, még a lány tábor 43 körüli, az ebédnél egy nő mellett ültem, aki már 10 éves korától járt táborozni ide, s most pedig ott dolgozik a camp-shopban (tábor üzlete) Itt a társalgóban közel minden évből vannak tablók kitéve, azon mutogatta magát, aranyos volt. :)

Hétfőtől 280an leszünk a (lány)táborban, fuuu, de állítólag nem mindig lesznek itt a gyerekek, az idősebbek 6 hetes túrára kimennek a tábor területéről, a fiatalabbak 2 hétre, s így tovább, korcsoport szerint. Valamilyen szinten már várom a gyerkőcöket, hátha még nagyobb életet hoznak a táborba, s hozzák magukkal a jó időt (mivel ma, szombaton, ismét hideg van....de majd ezt leírom. :))

Puszi, pá!! :))

Egy átlagos nap lehetett volna, ha....:D (5.nap)

Hát elképzelhetitek a fejemet reggel, a kevés alvás után. Már mióta itt vagyok, nem tudom magam kialudni, legalább annyi, hogy éjszaka nem fáztam. :DD

Többször szólt az ébresztő, de engem nem hatott meg, mit ad Isten 7.25kor felkeltem, fuuu...kiugrottam az ágyból s gyors készülődés. Bentről hallottam, hogy szakad  az eső, többiek aztán mondták is, hogy villámlott éjszaka, meg minden...hát nekem ez nincs meg. :)

Mire beértem a melóba, már csak kettőnkre ´vártak´, mivel (természetesen) késtem egy olyan 15 percet. :) De nem én voltam az egyetlen, még jöttek utánam. :) Fuhuhuuu! :) Szenvedés volt a reggel, de nevetni még bírtuk a sok ökörségen, s az estén. A reggeli a szokásos volt, főtt tojás, vaj, az édeskés kenyér, meg valami süti is...szalámit nem ismerik reggelire?, vagy nem tudom. :/ :)

Pakolás, s ekkor kaptuk a jó hírt, hogy vacsi után ismételten szabadot kapunk, mert sokan kinn fognak sütni, csoportokba szegődnek, s tábortűznél sütögetnek, juhhééé...pont jókor jött a szabad délután.

Az ebéd ma úgy nézett, hogy....sorakoztunk (ilyen még SOHA nem volt): s adták a tányérunkra a két kenyeret, abba a sonkát, arra a sajtot, arra a salátát, s össze kellett borítani, bele még majonéz, a tányérra még szórtak chipset, mert az is elhanyagolhatatlan, meg kaptunk egy kis kekszet. :)

Ebéd után pakolás, siettünk, hogy gyorsan kész legyünk, s jaaaj, sikerült megnevettetnem az olasz szakácsot Michaelt!! :))) Felnevetett, de édes volt. Elmondtam neki egy olasz (csúnya) mondatott! :) Remélem jóban leszünk, de már most is szeretjük öt! :)

Ebéd után, átköltöztünk végre a normális kis házikónkba...végre, ágyon alhatok!! :)))

Ide:

Még anyuval is beszélhettem, s neteztünk, képeket töltögettünk, kipakoltam a pakkokból, végre nem bőröndből öltözködöm! :) Csupa öröm volt ez a nap is! :)

Hogy a peanutba ne??!!! XD

Waaaw, ez a nap valami fenomenális volt, nagyon élveztük, fáradtak voltunk, utálatos reggelenként felkelni, de a vége annyira jól sikerült. Hogy mi is volt?!

Kb. 15 perccel az előtt, hogy melóban kellett volna mennem, vagyis 30kor, felkeltem, s sietve elkészültem, örültem, mert tudtam, hogy szabad délutánunk lesz. :) A munkában a szokásos munka, felsöprés az ebédlőben, kipakolás, megterítés, a tálak elkészítése. Közkívánatra leírom, hogy hogyan is nézett ki a reggeli: :) hetente egy-két alkalommal svédasztalos-módban tálalunk fel, vagyis asztalon a választék, s mindenki szedhet magának, amit akar. Reggelire van müzli az minden alkalommal, minimum egy választék, de akár több is. A müzlibe szoktak még tenni szárított gyümölcsöt is, s úgy öntik le tejjel.  A reggelire általában ugyanúgy szokott kinézni, vagyis az ´alap´ ugyanaz. Szokott lenni vaj, valami krém, lekvár, főtt tojás, pirítós, vagy valami édesebb kenyér szerűség, süti (mert az édesség soha nem maradhat el, egy kajából sem) tej, forrócsoki, narancslé, s víz jéggel vagy inkább jég vízzel?! :) 

A reggeli után mi mosogatunk, hál´ Istennek van mosogatógép, most kb. 100an tartózkodunk, s étkezünk a táborban, s hétfőtől jönnek a gyerekek vagy 150en. Szóval a mosogatás, a konyha rendberakása olyan 1-2óra alatt sikerülhet.

Alig volt pár óránk, az alatt neteztünk természetesen, s vissza kellett menni a konyhába, az ebéd is olyan büfés volt, s volt LEVES!!!, s még finom is volt. az ebéd érdekesmód zöldség volt....bébirépa, saláta, brokkoli, hagyma, paradicsom, paprika, többféle dressing valamint baconcsíkok és kétféle süti: muffin és valami rizses. A sütik itt tömények, brutálisan telítenek, s nehezen lehet velük megbirkózni.

Jah igen, s majd el felejtettem MINDEN EGYES ÉTKEZÉSHEZ kérnek peanut buttert (mogyoróvajat), s eszik, eszik....azért sem szeretjük, mert ragad a tányérra, s nehezen mosható :), s azért sem, mert érdekes az íze, s mert gusztustalanul eszik, szinte tömik magukba a mindennel. Ezért jött az a szlogen, hogy...´hogy a peanutba ne´! :))

Az ebéd után is megcsináltuk a melót, Eszti befonta a hajam, nagyon szépen (köszike!!), majd el kellett mennünk egy kötelező session-re, (ülés, előadás) a gyerekek bántalmazásáról, s ezek megelőzéséről, majd aláíratták velünk a tábor szabályait. :) A session után mehettünk készülődni, s városba, juppí!!!! :) Vagyis először elmentünk a Walmartba, ami olyan, mint nálunk a Tesco, de kb Metro méretű, s elég olcsó, legalábbis az otthoni árakhoz hasonló. Vettem még pár tisztálkodószert, ami nem fért be a 23kgba! :) S aztán irány a város!!! Képekben:

Kitettek bennünket a Lake Bemidji melletti parkolóba, ahol a város egyik hírességébe ütközünk,  Paul Bunyan!! :)

Lake Bemidji

S aztán a tíz után elindultunk valami éttermet keresni, ahol megvacsorázhatunk, amikor járkáltunk az utcán, s tanakodtunk, hogy hová is mehetnénk, akkor Dani meglátta a helyi rádió stúdióját, egy kirakatban voltak, s Dani oda van a rádiózásért, szóval kívülről le akarta fényképezni, bekopogott, hogy a rádiós néni ne ijedjen meg, hogy fényképezni szeretne, de a néni félreértve kirohant a stúdióból, mert azt hitte vele akarunk képet csinálni. :) Dani picit bepánikolt: ´ne én nem vele akarok képet csinálni, most minek jön ki......?!´ S a néni széles mosollyal kirohan, kinyitja az ajtót, majd megkérdezi, hogy honnan vagyunk, mondjuk Magyarországról, na itt kezdődött minden. ´Tényleg, igen??? Az én ismerősöm egyik szülője magyar, s annyira izgatott vagyok (so excited....ezt gyakorta használják),s blablablablablablabla´, nem bírta abbahagyni, s beengedett a stúdióba, még az ismerősét is felhívta.hogy elújságolja kikkel van, s szervez nekünk egy talit vele, mondta, hogy ha van megint szabadnapunk elvisz minket vacsorázni, horgászni. Megadta a telefonszámát. Olyan cuki volt, s lelkes, mi meg kb. nem jutottunk szóhoz. Nagyon édi,tanakodtunk is, hogy van még ilyen?! :O :) Nem is az ő családjában, hanem valaki máséban magyar származás,  ő ennyire odavan.:)

Mi kihasználva az alkalmat fényképezkedtünk a kicsike stúdióban.

                         Radio Station in Bemidji

Mikor végre észhez tértünk, visszaálltunk az eredeti tervhez, éttermet kerestünk, s majd be is ültünk egy gyönyörű olasz étterembe, a pincérek körbefutkostak, a fogadtatás, hogy pohár vizet adnak mindenkinek, s azt folyamatosan töltik fel, én egy nagyon finom, csavart tésztát ettem, amiben zöldség volt, s valami sonka-féle, s az egész sajtkrémmel volt leöntve. :) Nem is tudom mi volt a neve. :)

Az étterem után mentünk vissza a találkozó helyre, s aztán a táborba. Ott elkezdtünk készülődni a fancy dress partyra (jelmezbál) én mexikói-bandita keveréknek öltöztem, ugyanis nem készültem, nem hoztam semmi, csak amit ott el tudtam csenni pár emberkétől. A buli nem messze a tábortól, egy kamion-stoppos kocsmában volt. Nagyooon menő, de lepukkadt hely is egyben. :)) A buli fergeteges volt, a tulajdonos, vagy 70 éves néni, s ő volt a dj. :) A fiútábor dolgozói is csatlakoztak hozzánk. Olyan hajnali kettő körül értünk vissza táborban, s aztán reggel újra 7.30ra munka. :)

Minden jó, ha szép az idő! :))

...ez azért reggel nem így volt, sajnos! :)

Sziasztok! Halihó!! :)

Este, miután megírtam a blogot, elindultunk a házikónk felé, s közben pedig havaseső esett. Hát ez azért nem volt semmi! Ahogy ´hazaértem´ bújtam is a jó meleg hálózsákomba, vagyis csak azt hittem, hogy meleg, reggel ismételten fáztam. Hűvös volt, s nedves az időjárás, de azért elmentem zuhizni, s aztán irány a konyha! :)

Konyhában semmi érdemleges nem történt, nevettünk, dolgoztunk, s nevettünk.

A reggeli és az ebéd között visszamentem a kabinba, s ott a ruháimat szortíroztam, meg a képeket mentettem el a gépbe, s aztán vissza a konyha. Az ebéd után pedig elmentünk Mártival és Danival sétálni, kimentünk a táborból, s elindultunk a földes úton. Csak mentünk, mentünk, fák vettek körül, s a fák között pedig beugrók voltak, ahol szebbnél szebb házikók épültek a tó mellett. Mintha Balaton mellett laknának, csak teljesen nyugodt környezetben, nincs szomszéd, nem járnak autók, csak nagyon ritkán. A séta után beültünk netezni a lounge-ba! :) Mindenki nagyon nyomta a facebook-ot, feltöltöttem pár képet, s nagyon elvoltunk, amikor csak észrevettük, hogy 10 perc, s űjra munkába kell állnunk. :)

Délelőttönként két szakácsnővel, Leslien kívül, Palm-mal és Dany-val vagyunk a konyhában, délutánonként pedig Micshael-lal, aki egy olasz származású macsó! ;) és Jasmin-nal, imádnivaló nőszemély. Szóval Michael ma lasagne-t fözött, /az amcsik nem is ismerték, el se hittem, nem tudták mi a neve, meg semmi. :)/ Aranyosak, nagyon, miután befejeztuk  munkánka Jasmin megkínált fagyival, nagyon nagy party-arc, énekel velük, hülyéskedik. Míg Michael próbálja magát tartani a saját, megszokott image-hoz, hogy nem nevet, hanem csak vágja a fapofákat. Olykor látjuk, hogy nevetésre  húzza a száját, de mégse. :) Szóval most azt döntöttük el a csajokkal, hogy az lesz a célunk, hogy míg itt vagyunk, addig nevettessük meg őt valahogy. :) Mindent bevetünk majd! :)

Vacsora után pedig neteztünk, sétáltunk, hülyéskedtünk, semmi extra! :) Holnap lesz az első szabad délutánunk, mehetünk a városba, már nagyon várom! De most már fáradt vagyok, szóval! Sziasztok,! Jó éjt! :)

Első munkanap! :) (2. nap)

Az este nagyooooon hideg volt, miután lezuhanyoztunk a közös zuhanyzóban, picit kijöttünk még netezni, s aztán mentünk aludni. A többieket nem akartam felkelteni, szóval csak gyorsan ágyba bújtam. Mondhatni hamar lecsukódott a szemem, de gyorsan ki is nyitódott, már 6kor felkeltem, mégpedig arra, hogy nagyon fázom. A lábam lefagyott, nem volt rajtam zokni, s az ´ágyam´ sem a kényelmességéről híres.

A többieket nem akartam felkelteni, szóval filmet kezdtem el nézni, majd miután ezt is meguntam, elmentem picit körbenézni, megtaláltam a 3 teniszpályát, láttam a mászófalat is. De aztán siettem vissza, mert  reggelire kellett menni, s még el kellett készülődnöm, picit összeszedni magam.

Reggeli után kezdtük a melót a konyhán, nevetéssel telt el, gyorsan belejöttünk, megtanultunk mindent, hogy mit kell csináltunk majd´ 3 hónapig, úgy kell dolgoznunk, hogy 8tól kezdődik a reggeli, s nekünk 7re-7.30ra ott kell lennünk besegíteni, megteríteni, stb. s reggeli után pedig addig maradunk, míg megcsináljuk a ránk bízott feladatot, munkát, az ebéd 12től, nekünk 11re kell megjelenni a konyhában, s vacsorakor pedig 5re. Szóval, ha ügyesek vagyunk, akkor elég sok szabadidőnk lehet! :)

Ebéd, s vacsora között bevittek ötünket a városba, hogy Social Security Number-t csináltathassunk. Az azért kell, hogy dolgozni tudjunk Amerikában, s kaphassunk fizetést, halálra röhögtünk magunkat, én konkrétan gumicsizmában mutatkoztam, készültek képek is. :)

Este átjöttek a fiúk, a fiútáborból :), sajnos alig lehettek itt, picit fagyiztunk (ugyanis itt még 9.30kor ún snack van, ami vagy chipset, patogatottkukoricát, sütit, fagyit foglal magába), s aztán annyi. Most még az ebédlőben ülök, írom a blogomat, de picit rövidre fogtam, bocsánat, de hulla vagyok. Remélem ma már nem fogok fázni, s jól alszom majd. Azt is remélem, hogy belejövök az angolba, s napról-napra csak jobb lesz. :)

Jó éjszakát! Puszi, pacsi! :)

Minnesota, 10.000 tó állama! (1. nap a táborban)

Hello Everybody! :)

Vasárnap reggel nagy nehezen felkeltünk a kényelmes ágyakról, s megreggeliztünk, Leslie azt mondta, hogy olyan fél nyolckor elindulunk, természetesen ezt nem sikerült teljesítenünk, szóval egy aprócska késéssel elindultunk a kisbusszal a tábor felé. Leslie még az elején felkészített bennünket, hogy 4 órás út lesz, szóval szépen el is aludtam. :) Útközben megálltunk egyszer egy benzinkúton, vettem energiaitalt meg ásványvizet, s aztán folytattuk utunkat, próbáltam már nem elaludni, hogy lássak is valamit. S ekkor értettem meg, hogy miért is tűnt fel a kiírást egyből a repülőtéren: ´Minnesota, a 10.000 tó állama. ´ Így nevezik, s tényleg így lehet, szinte minden méteren (kisebb túlzással) tóba ´ütköztünk´

A házak, mint a filmekben, alacsony, fából készült kis bungallók :), s 95%uk előtt minimum 2 nagy autó, jeep áll. Szóval szegényéséget nem igazán látni. Az is szembetűnő, hogy házak távolabb épülnek egymástól, erdő közepén, vagy az út mentén felépítenek egy házat, vagy talán csak nyaraló lehet?! :) Az is szembe tűnt, hogy az amerikai zászló sok helyen előfordul, akár házak előtt is....épp most (amikor írom a blogot) beszélgetünk egy amerikai fiúval, aki meséli, hogy ez a büszkeséget fejezi ki, büszkék a hazájukra, s szeretnek itt élni, az emberek boldogok és kövérek. :) Majd az étkezési szokásaikól írok később egy keveset, de egy egész misét is megérne.

Szóval amikor végre megérkeztünk a táborba, ahogy kiszálltunk a kocsiból, páran futottak felént üdvözölni  bennünket, kedvesnek tűntek, egyből megmondták, hogy mi melyik kabinban leszünk, természetesen jól szétszórták a magyar csapatot,  aztán elvezettek a helyünkre, hát inkább arról nem írok semmit (mármint a   alvóhelyünkről) :). Rosszat nem akarok, jót meg nem igazán tudok!:) Jó, hogy voltam cserkésztáborba, anno, szóval láttam már ilyen körülményeket, vagy rosszabbat is. :) Az én kabinom (házikóm) neve: Yukon, mivel minden házikónak adtak. 7en aludtak már benne, bemutatkoztunk egymásnak, elmondtuk a szokásos sablonszöveget, s aztán ennyi volt. :) Az ágyak helyett inkább a földet választottam, szerintem még az is kényelmesebb egy matracon. Szerencsére ezek a kabinok a gyerekeké lesz még a héten, amikor megérkeznek, szóval mi átköltözünk egy (szerintem) jobba, már alig várom. :) Ami a tábort illeti picit meglepődtem, nem ilyenre számítottam. A kis házikók, kabinok a fák között, jobban szétszórva helyezkednek el, a központ az étkező, ahová szinte érkezésünk után elmentünk ebédre, hát érdekes volt, ebédre nem esznek főtt kaját, sőt van, hogy egész nap nem esznek. S mindent mindennel, akár chipset sütivel, vagy mogyoróvajat répával, nekik mindegy. A kajárót több említést nem is tennék, szerintem meg vagytok nélküle. :) De a táj, csodáááálatos, a  Magas-Tátra megszorozva 1000x.

Az időjárás nagyon jó volt, amikor idejöttünk, hétágra sütött a nap, de egyik pillanatról a másikra ez megváltozhat, ahogy ezt az első nap is tette, elkezdett esni, s beborult, a levegő lehült. :/

Egész nap ilyen kisebb előadásokat tartottak nekünk a gyerekekről, a feladatokról, a gyerekekkel kialakított kapcsoaltról, a gyerekek honvágyának kezeléséröl...., ismerkedős játékokat, szóval semmi értelmeset, mivel nekünk a gyerekekhez semmi közünk nem lesz, s a ismerkedős játék is feleslehges volt, kevesen voltak, akik az adott pár kérdés után többet kérdeztek volna, vagy többször odajöttek volna hozzánk, sokan ismerték már egymást tavalyról, vagy csak mert ők jól tudnak angolul, mivel a tábor olyan 97-98%a angol anyanyelvű, nem igazán kíváncsiak ránk. Nem tudják, hogy hol van Magyarország, a Szlovákiáról nem is beszélve, azt hiszik, hogy még Csehszlovákia létezik. :) Hát mondjuk: ´nem éppen´. Az egyik be is vallotta, hogy a földrajz-tudása azzal be is fejezödik, hogy Kanada, USA, Mexikó, meg esetleg Nyugat-Európa. Hát ez csodálatos! 

Szóval kb ennyi volt az első napom a táborban, vegyes érzelmekkel, picit bosszúsan, de többször nevetve! :)

Célba értünk, végre!! :))

Sziasztok!!

Ma sem volt más napunk, mint várakozással, izgalommal, rohanással, nevetéssel teli, ahogy az első nap. 

Tudnotok kell, hogy 4 magyarországi gyerkőccel utaztam, így egy nap után úgy döntöttem, hogy őket is beleveszem a történeteimbe, hisz ezeket már együtt éltük át! Remélem nem haragszotok, srácok?! :)

Reggel nagyon nehezen keltem, de szerencsére Eszter felkeltett, ahogy Danit. Valahogy kikószálódtunk az ágyból, rendbetettük a fejünket, ahogy lehetett, megvártunk Rékát és Mártit, s mentünk reggelizni. A reggeli bőséges, ahogy a vacsora is az volt, nagy választék, mint gyümölcsből, mint kolbászból, kenyérből, müzliből, italból, s volt még lazac is, bab, tükörtojás! :) Hú, nagyon jól laktunk, pincér körbekínált kávéval, s amennyire lehetett felkeltünk tőle! Aztán fel a szobába, összepakoltunk, leadtuk a szobakulcsokat, vagyis inkább a kártyát, s mentünk a 3as terminálba, ahonnan a repülőnk indult. A repülőtérre, s az ott dolgozókra egy rossz szavunk nem lehet, több méter sornál, s kb. 30 perc alatt (lehet sokat is írok) sorra kerültünk, mondták, hogy a csomagjaink is egyben vannak, s jönnek velünk Chicagoba!! Hurrá! :) Aztán felmentünk egy váróterem-szerűségbe, ami tömve volt emberrel, s üzletekkel, nem is bírtuk körbejárni, mintha plazában lettünk volna, persze az árak magasak voltak, de azért amit tudtunk megnéztünk, s mire kiírták, hogy melyik beszállókapuhoz kell mennünk, kellőképpen el is fáradtunk a járkálásban. :) 

Rengeteg kapu volt, szinte percenként szállnak fel a repülők London eme repülőteréről , a Heathrow-ról, bennünket is a B30as kapuhoz rendeltek, aztán ott is vártunk pár percet, átvizsgálták útleveleinket, repülőjegyeinket, s kész is. Ott míg vártuk, hogy végre a repülőre is felszállhassunk, na kivel találkoztunk?? Még egy magyar sráccal, mert a magyarok mindenhol ott vannak! :) Mondta, hogy ő is táborba megy, valahová Chicago közelébe. :)

A repülőnk hatalmas volt, mint a filmekben, a beosztása úgy nézett ki, hogy kettő szék, egy kis folyosó, 5 szék, mégegy folyosó, s ismét kettő szék az ablaknál. Szóval egy sorban ültünk kilencen, s sor lehetett vagy 40, én a 34. sorban ültem, az F székben! :) Minden ülés támlájában volt egy érintőképernyős valami, amin filmet lehetett nézni, zenét hallgatni, követni a repülő repülési irányát, s akár játszani is. Szóval próbálkoztak lehetőségeket nyújtani, hogy ne unatkozzunk, de azért ne mondjátok, hogy 9 óráig szinte egyhelyben ülni, áááá...s én még aludni sem tudtam, próbáltam, de valahogy nem ment. Egész úton nyomatták a légkondit is, nagyon hideg volt, kaptunk egy kispárnát meg takarót, az valamit segített, hogy ne fázzam. A stewardessek óránként, vagy többször is italokkal kínáltak, lehetett kérni is persze, háromszor osztottak kaját, szóval el voltunk kényeztetve ez alatt a 6350km alatt.

Épp akkor gondoltam Rátok, amikor Grönland közelében, picit délebbre tőle, az Atlanti-óceán fölött repült az American Airlines-es Airbus A380as típusú repülő, s lejegyeztem pár adatot: a kinti hőmérséklet -53 °C volt, olyan 11800m magasan, s még 3óra és 45percre, 3200 kmre voltunk Chicagotol.

Internetről vannak a képek, nem teljesen ilyen volt a repülő (középpen 5 ülés), csak hogy lássátok kb miről is van szó! :)

Chicagoban, egyből minden utasnak sorba kellett állni, külön az állampolgároknak, s külön a bevándorlóknak, vagyis nekünk. Itt eléggé lassan haladt a sor, de közben töltögetnünk is kellett két papírt, majd a az amcsik kikérdeztek, hogy hová megyünk, minek megyünk, mit dolgozunk....s ujjlenyomatot vettek, majd lefényképezték a szépséges fejünket. :) Első benyomásra, itt a reptéren furák voltak az amerikaiak, bunkók, nem annyira segítőkészek, mint Londonban, nem tetszettek. :) S még a Pick rúdszalámit is elvették a Dani és Eszter nagybőröndjéből. Mert ugye azokat is felvettük, megérkeztek, majd átvilágítottak mindent. :/

S volt kb. két óránk arra, hogy újra becsekkoljunk, feladjuk a csomagjainkat, s megtaláljuk azt a kaput, ahol a Minneapolisba tartó gépre ülhetünk. Nagyooon jó idő volt, meleg, teljesen leizzadtunk, mire megtaláltunk mindent, ez is hatalmas reptér volt. Egy vonatszerű hordozott minket egyik terminálból a másikba, percekig gyalogoltunk a kapuig, de meg lett. Elégedetten ültünk le, s vártuk a kapunyitást, már csak egy és fél óra, s célba érünk. :) Ez a repülő (American Eagle) érdekes volt, kettő-kettő volt az ülésbeosztásk, kicsike volt, nagyon búgott. Meg is ijedtem, de rendesen. :) Sikerült a végére picit elaludnom, s csak arra keltem, hogy landoltunk, pedig ablaknál ültem. :( A repülőtér itt szinte üres volt és csendes, de óriási ez is. Megkaptuk a bőröndöket, majd vártuk a buszt, ami a hotelba visz. Jött értünk  Leslie is, aki szintén a táborban fog dolgozni, szakácsnő. Nagyooon aranyos, nevetős, kedves! Szóval remélem vele nem lesz baj! :) Rendeltek nekünk pizzát, óriási sajtos pizzát vacsorára. Kezdődik a tipikus Amerika, tele volt nyomva sajttal, s majdhogynem zsír állt a tetején. A fura, hogy kockákra van felvágva. :)
Vacsi közben még beszélgettünk Leslievel, meg egy amerikai fiúval, aki szintén ott fog dolgozni (talán Brad volt a neve). S feljöttünk, zuhany, keveset neteztünk (de ugye nem igazán volt kivel beszélgetni, mivel már olyan 5 óra lehetett otthon), s aludtunk, reggel 6ig meg sem mozdultam! :)))

Most kezdődik egy új nap, indulunk a táborba!!! :)))

Puszii!! :)

Első éjszaka Londonban :)

Hát akkor üdvözlök mindenkit innen Londonból, a Sofitel Luxury Hotelból! :)

De mindenek előtt szeretném Nektek megköszönni, hogy ennyien meglátogattátok a blogomat, gondolom ez köszönhető annak is, hogy belinkeltem a Facebookra, de azért jól esik, s remélem továbbra is olvasgatjátok majd, hisz Nektek is írom! :) Tényleg köszi!

Hát akkor belevágok eme hosszú nap leírásában....miután felírtam ide , hogy áááá, nagyon izgulok (előző bejegyzés), akkor már lezuhanyozva, szinte teljesen elkészülve vártam, hogy elindulhassunk. Tesócskám vitt, szinte seperc alatt leértünk Pestre, s közben még Köbölkúton is megálltunk reggelit venni, hisz mégiscsak utoljára ehetek, ha nem is otthoni, de legalább hazai, szlovákiai kalácsot, pizza-kiflit és kortyolgathatok a Zlatý Bažant citromos sörből! :P

Amikor már Pestre értünk még volt 1 óránk 11ig, ezért benéztünk Praktikerbe, kicsit ott is együtt lehettünk, nézelődtünk, vásároltunk, majd irány a reptér. :) Reptéren sokan voltak, de tudtam, hogy ez semmi majd a többi reptérhez képest, ahol megfordulok az elkövetkezendő 17 órában, mellesleg ez (mily meglepő! :)) így is lett. Hát az első utunk a mérleghez vezetett, mivel láttuk, hogy páran pakolgatják ki a bőröndjeiket, szortírozzák ruháikat.... A mérleg valahogy 26kgot mutatott 23 helyett, ez így nem lesz jó, mondtuk, s mi is pakolni kezdtünk, át pár cuccot a kézipoggyászba, ami már amúgyis eléggé fullos volt. Aztán 24kgra csökkent a súly, gondoltuk, hátha jószívű lesz az ott dolgozó repteres bácsi/néni. Beszélgettünk még anyuval, tesóval, amikor észrevettük a többieket, akikkel már (na ugyan hol máshol, mint)) a Facebookon felvettem a kapcsolatot, s aztán már velük várakoztunk. Picit elijesztettek, hogy szigorúan betartják/tassák a bőrönd súlyát manapság, na hát akkor pakoljunk még egy picit, s így még jobban megtömtük a kézipoggyászt, ami már a megengedett méreteket rég túllépte, de sebaj, majd valami lesz, gondoltuk! :) Elkezdődött a check-in, előtte kiírták, hogy 25 percet késni fog a gép, ami még nem is lett volna baj. Becsekkoltunk (szépen magyarul), búcsút intettünk szeretteinknek, kísérőinknek :(, s aztán elindultunk izgalmas utunkra. Persze a fémdetektoros kapunál besípoltam (nem is én lennék), aztán megmotoztak, vagy mi volt az, s persze nem találtak semmi veszélyeset! :)) Még a váróban megálltunk egy kávéra, fényképeket készítettünk....és vártunk, míg kinyitották a kaput, s elkezdődött a repülő megtöltése utasokkal! Elfoglaltuk a helyeinket és vártunk, vártunk és vártunk. A megadott 2 óra helyett, így 4kor szálltunk fel, s indultunk London felé. Jól éreztük magunkat, ettünk, ittunk :) volt egy kis rázás is (mármint valami szélörvény), ami következtében a kávém kilötykölődött (vagyis értitiek:)), pár csepp a nadrágomon landolt, de sebaj! :) Mire London fölé értünk, kaptuk a hírt a pilótától, hogy nem szállhatunk le, várnunk kell az engedélyre, mivel nincs szabad hely a  repülők számára Heathrowon, 20 percig körözni fogunk. (Rajtunk kívül még ketten rajzolták köreiket az égbolton:)) Hát ez nagyszerű hír, 17.05 lehetett angol idő szerint, s 17.15kor indult VOLNA a másik gép. S hát ezért alakult így, SAJNOS :), hogy itt kellett maradnunk. Olyan 21 óráig intézkedtünk, futkostunk (nagyon vicces volt,) aranyos, segítőkész emberekkel hozott össze a sors, (hihetetlen) s végül kaptunk egy másik repjegyet (holnap 12.30kor indulunk Chicago felé) pluszba pedig egy éjszakát egy  luxus hotelban, vacsorával, regelivel, gyönyörű szobával, fuuuu simán ellennénk itt három hónapig. :) Sokat nevettünk, mondtam is a többieknek, hogy ha magam lennék nem viselném ilyen jól, ráadásul a böröndjeink nincsenek meg, azokat még holnap fogjuk intézni, s megkérdezni hogy merre járnak a nagyvilágban. (s ekkor jön rá az ember, hogy milyen jó nagy kézipogyásszal felszállni egy repcsire :)). A reptéren különböző etnikumok rohannak fel-alá, a reptér területe (sztem nem túlzok, ha azt írom), mint Kürtté (ha nem nagyobb), a terminálok között express metróval is utazhatsz. Már egyszer voltam itt, de akkor nem láttam belőle ennyit, mint most. Szintek/emeletek föld alatt, s felett, folyosók jobbra, s balra, lejártuk lábunkat. :) Ja igen, s miközben kerestük a hotelt, ami mellesleg a reptér területén van, az 5 terminálon, a magyarországi utazótársaimnál kiszúrta a magyar útlevelet, majd megállította őket egy, a reptéren dolgozó emberke, hogy fordítsák le neki magyarra, s írják le fonetikusan: ´Nice to meet you.´ Cserébe útbaigazított! ;)

Hát ennyi nagyvonalakban, most jöttünk fel vacsiról (igen fincsi volt, ami csak szem-szájnak ingere), az otthoniakkal is skype-oltam, megmutattam nekik a szobánkat! :) Most igazi angol teát szürcsölgetve a szobábam, egy bőrkanapén írom a blogot! :) El se hiszem! :) Holnap a kaland folytatódik....

(ja, mellesleg most kaptuk a jó hírt, hogy holnap helyi idő szerint 19.15re érünk Minneapolisba (Szlovákia - 2.15), s az éjszakát ismételten egy szép szállodában fogjuk tölteni, juppíííííí :)) Jó nem azért, várom már nagyon a tábort is, de hát ezt sem vetem meg, nagyon nem :))

Jó éjszakát, már hulla vagyok! (képeket majd igyekszem töltögetni...)

Ááááááááá, már nagyon izgulok! :)

Hát sziasztok! Már bepakoltunk, igaz, hogy ismételten nem fértem be a 23kg-ba, (nem is én lennék, ha nem pakolnám túl magam :)) de reménykedem, hogy ha szépen nézünk a reptéres nénire, akkor azt a +2kg-t átengedi, ha nem, muszáj lesz valamit kivennünk! :/

El se hiszem, hogy elindulok, s tegnap még a vizsgám is sikerült, szóval nagyon örülök, jó érzés így útra kelni.

Eddig nem izgultam, mert a vizsgák azért picit fontosabbak voltak, s arra paráztam rá, de most?? Fuuuu, a gyomrom egybe, de TUDOM, hogy igen jól fogom magam érezni, s felejthetetlen pillanatokat élek majd át.

Akkor legyetek nagyon jók, akinek van még vizsgája, sok szerencsét hozzá, sokat bulizzatok, élvezzétek a nyarat!

Pacsi, puszi! :)

Hogy mekkora??!! :)

A tábor területe! :)

Itt lesz a táborom, közel Kanadához...(remélem medvék nem lesznek :))

Pár kép a Goodbye-partyról....:))

Már javában zajlik a készülődés....

díszítés.

Megérkeztem én is...

...és hát nem jutottam szóhoz!

A gulyás is fincsi volt.

És aztán a hangulat is a tetőfokára hágott! :)

4 nappal az indulás előtt....

Hát akkor üdv mégegyszer mindenkit! Fuuu, soha nem gondoltam volna, hogy én valaha is blogot fogok vezetni. Remélem nem fogom elhanyagolni, ha már így belevágtam. Jobb megoldásnak tűnik ez, minthogy mindenkinek egyesével leírjam, mi történik velem, merre megyek, merre voltam, milyen az időjárás és még sorolhatnám. Pár barát, ismerős is ajánlotta ezt a megoldást....meglátjuk hogyan fog működni, s mennyire lesz időm, de próbállak majd nem elhanyagolni Benneteket, s értelmesen, hibamentesen fogalmazni! :))

Hétfő este van, még ismerkedem a bloggal, tervezgetem, díszítgetem, ahelyett, hogy a csütörtöki utolsó vizsgára tanulnék. Igen, jól látjátok/halljátok, még csütörtökön van egy vizsgám, s pénteken már repülök du. 2kor száll fel a repülő a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről.....na de erre majd még visszatérek!

Először is leírnám azt, (nem tudom, hogy kit mennyire érdekel, de hátha:))) hogy hogyan jött ez az ötlet, hogy én Amerikába utazzak. Több oka is van. Az első az, hogy imádok utazni, menni, csavarogni, nem bírok itthon ülni, s mindig is meg akartam nézni azt a részét a világnak, aztán szeretném az angol tudásomat fejleszteni, szeretek ismerkedni.....(pont)...(pont)....(pont)...és az sem teljesen elhanyagolandó, hogy pénzt is keresek valamennyit. Már régen hallottam egy olyan programról, hogy (csak) nappali tagozatos egyetemi hallgatóknak van lehetőségük kimenni, s ott dolgozni gyerektáborban, aztán az ott összegyűjtött pénzt helyben elkölteni, elutazni. :)

Sokat mesélt erről a volt angolt oktató tanárnőm, aki már 3x is volt kint, s hazaérkezése után csillogó szempárral mesélte a szebbnél-szebb élményeit, ekkor én még csak általános iskola végzős diákja voltam, de elterveztem, hogy ha nekem is lesz erre lehetőségem, MEGYEK! :) S íme, eljutottam egyetemre, s egyből első évfolyamon megkerestem a CampLeaders-t, akiken keresztül beteljesülni készül az egyik álmom, pénteken repülök! Elég sok papírmunka volt, ilyen dokumentumokat kellett kitölteni, olyan interjúra kellett menni, de tudom, hogy ez meghozza gyümölcsét, s szuper nyaram lesz. Dolgozni fogok, ha minden igaz konyhán, egy gyerektáborban (http://www.camptbird.com/Home.asp). Tópart mellett, (alig várom! :) ) Minnesota államban! /mellesleg ma néztem meg, konkrétan csak ez miatt a Miért éppen Minnesota? c. filmet barátném ajánlásával...elég jó kis film/  :)

De akkor folytatom ott, hogy pénteken utazom, 2kor szállok fel, s első nekifutásra Londonig megyek, az 2 és fél órás út lesz, aztán Londonból negyed hatkor indulok tovább Chicagoba, ez lesz a hosszabb, mégpedig 9 órás repülés, fuuuu, remélem nem fogom halálra unni magam! :) Aztán onnan még egy utolsó nekifutásként elrepülök Minneapolisba (1 órás út), s ottani idő szerint 23:50 lesz, azt tudni kell, hogy az időeltolódás 7 óra (ha jól tudom), vagyis nálunk már szombat reggel 6.50. Durván 13 órát leszek repülőn, s a két átszállás pedig 4 órás lesz összesen. Remélem semmi malőr nem lesz, s épségben, időben odaérünk majd. :) Nem azért írok többes számban, mert szkizofrén vagyok, hanem mert 3an csatlakoznak hozzám Budapesten, s szerencsére együtt fogunk utazni! Ennyit az utazásról, egyenlőre! :)

Viszont a hétvégén már megtörtén a búcsúzkodás is a legtöbb, hozzám közel álló emberkével, baráttal, mamával, dédivel, rokonnal, ismerőssel....A barátaimtól kaptam egy meglepetés bulit, el sem hiszem, hogy ilyet szerveztek nekem, hogy így készülődtek, szervezkedtek, s ELBOLONDÍTOTTAK :), de így volt a jó, mert annál nagyobb volt a meglepetés. :)  Majdnem mindenki ott volt, aki számít nekem. Iszonyatosan jól éreztük magunkat, vagyis én biztosan. :) Akkor itt is megköszönöm Nektek csajok, hátha olvassátok, KÖSZIKE! :) Vasárnap pedig a családdal, mamával és a dédivel volt ebéd, búcsúzkodás....

Már pakolgatom a cuccaimat is, készülődök, mindent egy helyre összegyűjtök, ami majd csütörtök este a bőröndbe kerül. A fényképezőgépünk elromlott...ááááách :S...szóval addig be kell szereznünk egyet, vagy pedig ott veszek majd, állítólag jó árban tudok ilyeneket vásárolni. :)

De most már megyek tanulni!! Legyetek jók, szorítsatok csütörtökön, kérlek! Jó éjt!