Utolsó vasárnap a táborban!! (57. nap)

Halihooo!!

Régen jelentkeztem, sajnálom! Minden rendben velem, élek és virulok, s már nagyon erősen számolom vissza a napokat. Már vagy egy hónapja elkezdtünk ezzel ´foglalatoskoni´, mivel van egy falinaptár a konyhában, s ott jelezz(t)ük a fontosabb napokat (szabadnapokat) valamint húzzuk ki, ami már elment. :)

Most nagyon nem történik velünk semmi érdekes, csütörtökön volt az utolsó szabadnapunk, még a kirándulások előtt megvettem pár cuccot, főleg tisztálkodási szereket. Aztán a városban volt egy Sárkány-hajó fesztivál, oda is elnéztünk, lefeküdtünk a tópartra, s csak nézelődtünk, kismilliószor elmondtuk, hogy ez az utolsó napunk Bemidjiben, ez az utolsó, hogy itt ülünk, hogy átmegyünk a hídon, hogy abban a Mekiben eszünk a megszokott helyünkön. HIHETETLEN! De már elég volt az ittlétből, többet akarok látni Amerikából, emberekkel ismerkedni, ami itt nem igazán sikerült. Nem is tudom, hogy kinek a hibájából? Az enyémből vagy az amcsiékéból vagy abból, hogy kevesen vagyunk a táborban, ez egy brutálisan kis tábornak számít, ezt lehet ezen is érezni. Szóval már elég volt. Nem tudom, hogy jövőre vissza jövök-e ide, Amerikába szeretnék, de nem hiszem, hogy ebbe a táborba igen.

Szóval a hét elég unalmas volt, sokat filmeztünk, valamint lefoglaltunk két túrát, amit majd Floridában Miamiból teszünk meg, az egyik Everglades Nemzeti Parkba visz bennünket, ahol ilyen motoros hajókban ülve, krokodilokat nézünk majd, valamint krokodil show, meg hasonló krokodilos dolgokon veszünk majd részt. (majd teszem fel a képeket.) Addig illusztrálnám internetről letöltött képekkel:

 A másik túra pedig Key Westen lesz, ami város és sziget is egyben.  Itt található az Amerikai Egyesült Államok legdélebbi pontja, a kis kövön, ami ezt jelzi is, az is leolvasható, hogy attól a ponttól számítva mindössze 90 mérföldre (140 km) van egy másik sziget, egy másik világ, Kuba. Állítólag nagyon kis nyugodt hely ez a város, s gyönyörű tengerpartja is van, valamint a vízalatti világ csodálatos. Szóval reggel indulunk oda busszal, s olyan 7 órát leszünk ott, addig csak körbejárjuk a fontosabb helyeket. Valamint még befizettünk egy snorkelingre is, vagyis (pipás) búvárkodásra ott, Key Westen. Fuuuu, mindig is szerettem búvárkodni, nagyon kíváncsi vagyok. A héten vettem egy víz alatti fényképezőt is, szóval remélem majd azok visszaadják, hogy mit is láthattok majd élőben. De addig egy kis ízelítő (netről):

Ez az a kő!

Key West

Snorkeling!!!! :))

Szóval nagyon várjuk már az élményeket, szerintem aludni is alig fogok, hogy mindent megnézhessek. Nem semmi kihívás ez, érzem, hogy kalandos lesz. Imádom az ilyen helyzeteket. :) 

Aztán a héten nagyon hidegre fordult az időjárás, ma reggelre összefagytam. Olyan, mint az első hetekben. :/ Állítólag a tábor végéig már ilyen is marad, de nem baj, annál jobb lesz a nyárba csöppenni majd. :) Tegnapelőtt este zuhogott az eső, s az időjárásjelentő rádióba bemondták, hogy 100km-re tőlünk tornádó van. Már kínomban arra gondoltam, hogy végre történik valami érdekes!!! Már mindegy mi, csak más, mint minden egyes nap. Persze esőn kívül nem történt semmi más, szóval megúsztuk! :) 

Valamint, újabb feladatok várnak ránk a konyhában, mindent el kell készítenünk jövőre, letisztítani, a hűtőket rendbe rakni, a mosogatókat, az edényeket. De már CSAK 6 NAP! :) Azon szoktunk röhögni, hogy új várjuk, mint a karácsonyt. Vagy még jobban?! :)

Nyami - nyami! (51.nap) :))

Hétfő, újra takarítás, mivel vasárnap konyhán voltam,s este skype-oltam anyuékkal, mamával, sőt még unokatesómmal is és a kis Fannival, olyan aranyos, leírhatatlan. Már alig várom, hogy játszhassak vele. :)

Hétfőn Danival mentem takarítani, húztunk magunk után egy kiskocsit, hogy ne keljen cipekedni, viccesen nézhettünk ki, de sebaj. :) Tele volt wc-papírral, tisztítószerrel, söprű, felmosó....:)

Délután lazultunk, majd bementem a konyhába, hogy megcsináljam a lángost. Picit rettegtem, féltem, hogy beégek vele, Eszti jött nekem segíteni, hogy míg én széthúzom, formázom, addig ő süti. Nekiálltam, kivettem a hűtőből a tésztát (szépen dagadt a hűtőben is), beolajoztam a kezem, s indult a mandula. De aztán valahogy nem volt, jó, szakadozott a tészta, nem tudtam széthúzni, gondoltam, lehet, hogy fel kéne picit melegednie?! A lényeg, hogy azt a kis nyomorékot, az elsőt, betettük az olajba, szépen megsárgult-pirult, kivettük, félve megkóstoltam, ééééés, NYAMIII, igazi lángos, mint otthon, ááááá.  Bejöttek a többiek is,  az elsőt elosztottuk, örültünk neki, egyből mosoly ült mindenki arcára!  Hogy lehet így egy lángosnak örülni?! :) Képek is készültek:

Itt még izgulva....:)

Sikerüüült!

Csináltunk sós-fokhagymás vizet is rá, igazi fokhagymából, nem porból, nem spray-ből :), s alig vártuk, hogy ehessünk végre. Amikor megéreztem az illatát, mindig éhesebb lettem. :) Ahogy a gyerekeknek kiadtuk a kaját, a spagettit :), mi is nekiestünk:

Aztán jött a főnök, Michael, s meghívtuk őt is asztalhoz. Meséltük, hogy ez a lángos, mi nagyon szeretjük otthon. Megcsináltam neki, jó fokhagymásra, tejfőlösre, sajtosra, s íme:

Nagyon elnyerte tetszését, kivitte Trace-nek is, a feleségének, s aztán ő is jött be a konyhába, hogy ez nagyon finom volt, köszönik, nagyon izlett,  teljesen el voltak ragadtatva. :)

Szerencsére, nem csak azoknak ízlett, akik még nem ettek ilyet, hanem azoknak is, akik már kóstolták otthon, s tudják milyen a finom lángos. Mire visszaértem a kabinba egy ilyen levél várt rám, Rékutól:

A maszk :)) (49. nap)

Szombaton én voltam a soros a takarításban. Olyan jó volt kipihenten ébredni, s gyorsan, olyan 2 óra alatt lezavarni a takkerolást, Délután pedig elmentem maszkot festeni,mert már úgy jöttek utánunk az ezeket felügyelő/tanító lámyok, hogy mikor megyünk, vár a maszkunk. Nem igazán volt ötletem, hogy hogyan festjem ki, míg vígül a ´tetszikelős´ ujjra adtak ötletet. Mi más lett volna a mai modern világban, mint egy Facebook LIKE. A maszk teljesen spontán alukult ki így, a tollakat viszont szintén ajánlották, s fel is dobta szerintem. Szerintetek?

Hát mire visszavittem a kabinba nekem is megtetszett, s mindenki nagyon megdicsérte. Colorful, az egyik lány, aki a kézműves házikónál segítkezik, s végigkísérte a mű születését, azzal illete, hogy még ilyen szépet nem látott! :) Hát talán a csíkos és a kockás maszkoktól (amit általában a gyerekek kreálnak) picit másabb De jól esett természetesen! :) Aztán a kabinban elkezdtünk vele ökörködni:

Eszti előbb bement a konyhában, hogy vacsira csináljon nekünk finom olivás-fahéjas csirkecsíkokat, rizzsel, mivel már sokadszorra főzik ugyanazt, Takkot, vagy legalábbis annak az utánzatát. Én meg kitaláltam a Rékával, hogy dagasztunk lángost, mert már vagy 3-4hete az után csorog a nyálunk. Aztán betesszük a hűtőbe, s majd ha ismét valami unalmas étel lesz, kisütjük. Így is történt, picit akadályokba ütköztünk, mivel a kg-ot font-ra kellett váltogatni, meg aztán élesztőből csak száraz volt (mi azt otthon nem igazán használunk), a liszt is más, mint otthon. Sokat bajlódtunk vele, mert nem akart összeíálnni, gyúrtam kézzel, lábbal, öntöttük hozzá a lisztet, de aztán csak sikerült...nem is akárhogy!! ;)