Célba értünk, végre!! :))

Sziasztok!!

Ma sem volt más napunk, mint várakozással, izgalommal, rohanással, nevetéssel teli, ahogy az első nap. 

Tudnotok kell, hogy 4 magyarországi gyerkőccel utaztam, így egy nap után úgy döntöttem, hogy őket is beleveszem a történeteimbe, hisz ezeket már együtt éltük át! Remélem nem haragszotok, srácok?! :)

Reggel nagyon nehezen keltem, de szerencsére Eszter felkeltett, ahogy Danit. Valahogy kikószálódtunk az ágyból, rendbetettük a fejünket, ahogy lehetett, megvártunk Rékát és Mártit, s mentünk reggelizni. A reggeli bőséges, ahogy a vacsora is az volt, nagy választék, mint gyümölcsből, mint kolbászból, kenyérből, müzliből, italból, s volt még lazac is, bab, tükörtojás! :) Hú, nagyon jól laktunk, pincér körbekínált kávéval, s amennyire lehetett felkeltünk tőle! Aztán fel a szobába, összepakoltunk, leadtuk a szobakulcsokat, vagyis inkább a kártyát, s mentünk a 3as terminálba, ahonnan a repülőnk indult. A repülőtérre, s az ott dolgozókra egy rossz szavunk nem lehet, több méter sornál, s kb. 30 perc alatt (lehet sokat is írok) sorra kerültünk, mondták, hogy a csomagjaink is egyben vannak, s jönnek velünk Chicagoba!! Hurrá! :) Aztán felmentünk egy váróterem-szerűségbe, ami tömve volt emberrel, s üzletekkel, nem is bírtuk körbejárni, mintha plazában lettünk volna, persze az árak magasak voltak, de azért amit tudtunk megnéztünk, s mire kiírták, hogy melyik beszállókapuhoz kell mennünk, kellőképpen el is fáradtunk a járkálásban. :) 

Rengeteg kapu volt, szinte percenként szállnak fel a repülők London eme repülőteréről , a Heathrow-ról, bennünket is a B30as kapuhoz rendeltek, aztán ott is vártunk pár percet, átvizsgálták útleveleinket, repülőjegyeinket, s kész is. Ott míg vártuk, hogy végre a repülőre is felszállhassunk, na kivel találkoztunk?? Még egy magyar sráccal, mert a magyarok mindenhol ott vannak! :) Mondta, hogy ő is táborba megy, valahová Chicago közelébe. :)

A repülőnk hatalmas volt, mint a filmekben, a beosztása úgy nézett ki, hogy kettő szék, egy kis folyosó, 5 szék, mégegy folyosó, s ismét kettő szék az ablaknál. Szóval egy sorban ültünk kilencen, s sor lehetett vagy 40, én a 34. sorban ültem, az F székben! :) Minden ülés támlájában volt egy érintőképernyős valami, amin filmet lehetett nézni, zenét hallgatni, követni a repülő repülési irányát, s akár játszani is. Szóval próbálkoztak lehetőségeket nyújtani, hogy ne unatkozzunk, de azért ne mondjátok, hogy 9 óráig szinte egyhelyben ülni, áááá...s én még aludni sem tudtam, próbáltam, de valahogy nem ment. Egész úton nyomatták a légkondit is, nagyon hideg volt, kaptunk egy kispárnát meg takarót, az valamit segített, hogy ne fázzam. A stewardessek óránként, vagy többször is italokkal kínáltak, lehetett kérni is persze, háromszor osztottak kaját, szóval el voltunk kényeztetve ez alatt a 6350km alatt.

Épp akkor gondoltam Rátok, amikor Grönland közelében, picit délebbre tőle, az Atlanti-óceán fölött repült az American Airlines-es Airbus A380as típusú repülő, s lejegyeztem pár adatot: a kinti hőmérséklet -53 °C volt, olyan 11800m magasan, s még 3óra és 45percre, 3200 kmre voltunk Chicagotol.

Internetről vannak a képek, nem teljesen ilyen volt a repülő (középpen 5 ülés), csak hogy lássátok kb miről is van szó! :)

Chicagoban, egyből minden utasnak sorba kellett állni, külön az állampolgároknak, s külön a bevándorlóknak, vagyis nekünk. Itt eléggé lassan haladt a sor, de közben töltögetnünk is kellett két papírt, majd a az amcsik kikérdeztek, hogy hová megyünk, minek megyünk, mit dolgozunk....s ujjlenyomatot vettek, majd lefényképezték a szépséges fejünket. :) Első benyomásra, itt a reptéren furák voltak az amerikaiak, bunkók, nem annyira segítőkészek, mint Londonban, nem tetszettek. :) S még a Pick rúdszalámit is elvették a Dani és Eszter nagybőröndjéből. Mert ugye azokat is felvettük, megérkeztek, majd átvilágítottak mindent. :/

S volt kb. két óránk arra, hogy újra becsekkoljunk, feladjuk a csomagjainkat, s megtaláljuk azt a kaput, ahol a Minneapolisba tartó gépre ülhetünk. Nagyooon jó idő volt, meleg, teljesen leizzadtunk, mire megtaláltunk mindent, ez is hatalmas reptér volt. Egy vonatszerű hordozott minket egyik terminálból a másikba, percekig gyalogoltunk a kapuig, de meg lett. Elégedetten ültünk le, s vártuk a kapunyitást, már csak egy és fél óra, s célba érünk. :) Ez a repülő (American Eagle) érdekes volt, kettő-kettő volt az ülésbeosztásk, kicsike volt, nagyon búgott. Meg is ijedtem, de rendesen. :) Sikerült a végére picit elaludnom, s csak arra keltem, hogy landoltunk, pedig ablaknál ültem. :( A repülőtér itt szinte üres volt és csendes, de óriási ez is. Megkaptuk a bőröndöket, majd vártuk a buszt, ami a hotelba visz. Jött értünk  Leslie is, aki szintén a táborban fog dolgozni, szakácsnő. Nagyooon aranyos, nevetős, kedves! Szóval remélem vele nem lesz baj! :) Rendeltek nekünk pizzát, óriási sajtos pizzát vacsorára. Kezdődik a tipikus Amerika, tele volt nyomva sajttal, s majdhogynem zsír állt a tetején. A fura, hogy kockákra van felvágva. :)
Vacsi közben még beszélgettünk Leslievel, meg egy amerikai fiúval, aki szintén ott fog dolgozni (talán Brad volt a neve). S feljöttünk, zuhany, keveset neteztünk (de ugye nem igazán volt kivel beszélgetni, mivel már olyan 5 óra lehetett otthon), s aludtunk, reggel 6ig meg sem mozdultam! :)))

Most kezdődik egy új nap, indulunk a táborba!!! :)))

Puszii!! :)