Egyszerűen hihetetlen, hogy már több, mint 40 napja itt vagyok, s már csak 20 van hátra a táborban a melóból, aztán jön a megérdemelt pihenés, s végre többet láthatunk USA-ból. Annyi minden változott ez alatt az idő alatt, szörnyen sokat nevettünk, s volt olyan, hogy ugyanazzal az emberrel picit összekaptunk. Vagy hogy szerettük mondjuk Morcit, jófejnek, hatalmas arcnak tartottuk az elején, s most szöges ellentettjét gondolom róla. Egy primitív, legutolsó, ostoba ember. Picit csalódtunk benne, s vele kell együtt dolgoznunk: nem a legjobb dolog. De viszont az öregasszonyok, akik szintén szerett/nek szurkálódni, most hogy már csak a 27 asztalból 14-15 asztalnyi gyerek van, picit lenyugodtak, sőt nevetgélnek, mondják nekűnk a hüyeségeket, s nincs nyomás, nincs nyomasztó légkör. Pam szerdán el is búcsúzik tőlünk, mivel korházba megy.
Szóval sok emberkéről változott a véleményem, vagy így, vagy úgy. Teljesen érezhető az az overexited (túlságosan izgatott), kétszinűség. Hogy kb mindenki szemébe tudnak mosolyogni, s jópofozni, aztán van a másik véglet, akik még köszönni sem tudnak, még akkor sem, ha én netán előre rájuk köszönök. Szóval nagyon figylemesnek kell lenni, hogy aztán ne csalódjunk!
S ami még az amcsikat illeti, s nem írtam a blogba, az az, hogy mindegyiknek gyönyörűszép fogsora van, de tényleg, nem csak, hogy egyenes, de még fehér is. Ha a gyereknek egy picit is csúnyák a fogai, akkor fogszabályzót kap, rengeteg gyerkőc viseli nálunk is, s nem szégyellik. De aztán a felügyelőknek meg már ott a gyönyörű fogsor. Egyszer, amikor kinn voltunk szabadnapon, egy lánytól megkérdeztük, hogy mi a szép fogsor titka, s erre ő azt válaszolta, hogy négyszer mossa naponta. Mi ezt nem igazán akartuk elhinni, de minden lehetséges. Aztán a táborban is megkérdeztünk egy lányt, ő meg megadta a szuperjó fehérítő nevét, amit használt. Meg is találtuk a Walmartban, olyan 50+ dollár körül volt. Persze javasolják, hogy ugyanabból a márkából vegyél fogkrémet és fogkefét is. (Én most egy új Colgate-t vettem, ez is konkrétan fehérítős, hát kíváncsi vagyok rá. :) )
S ami még az amcsikat illeti, s nem írtam a blogba, az az, hogy mindegyiknek gyönyörűszép fogsora van, de tényleg, nem csak, hogy egyenes, de még fehér is. Ha a gyereknek egy picit is csúnyák a fogai, akkor fogszabályzót kap, rengeteg gyerkőc viseli nálunk is, s nem szégyellik. De aztán a felügyelőknek meg már ott a gyönyörű fogsor. Egyszer, amikor kinn voltunk szabadnapon, egy lánytól megkérdeztük, hogy mi a szép fogsor titka, s erre ő azt válaszolta, hogy négyszer mossa naponta. Mi ezt nem igazán akartuk elhinni, de minden lehetséges. Aztán a táborban is megkérdeztünk egy lányt, ő meg megadta a szuperjó fehérítő nevét, amit használt. Meg is találtuk a Walmartban, olyan 50+ dollár körül volt. Persze javasolják, hogy ugyanabból a márkából vegyél fogkrémet és fogkefét is. (Én most egy új Colgate-t vettem, ez is konkrétan fehérítős, hát kíváncsi vagyok rá. :) )
Hétvégén, vagyis szombaton nagyon jól keltem, már rég volt ilyen, hogy kipihenve, szép volt a reggel is, szóval nem volt gond. De aztán Morci ismét ezt az ellenkezőjére fordította, nem is tudom, hogy miért kell tőle bármit is komolyan vennem, vagy magamra vennem. Délutántól szörnyen éreztem magam, ágyban voltam egész nap, aludtam, s estére csak nagy nehezen visszamentem mosogatni. Egész nap gondoltam az otthoniakra, a családra, barátaimra, a fesztiválra. Nem gondoltam, hogy ennyire fog hiányozni. Nem irigykedtem, inkább csak én is ott szerettem volna lenni.
Vasárnap ismét jól keltem, s szerencsére jól is feküdtem. Igen izgatott voltam (már eltanulom az amcsiktól *.*), mivel délutánra megígérték (mellesleg sokadszorra), hogy elvisznek tubing-ozni, de szerencsére ez most meg is valósulhatott. Hatan mentünk, akik a konyhán dolgozunk (Anna kivételével) + Réku, aki az irodába van beosztva. Szóval beindították a hajót, először Márt-Dani páros szállt fel a tube-ra. Mikor visszeértek, fuuu, látszott a fejükön, hogy mennyire élvezték, s hogy mennyire jó volt, mesélték az élményeket, hogy egyszer estek a vízbe, hogy hogy sikítottak. Aztán következett a Réka-Eszti, ők is ugyanolyan érzésekkel tértek vissza. Aztán jöttünk mi a Rékuval. Előszöris nem tudtam felmászni a tube-ra, :) de végül sikerült egy kicsit segítségül hívtam a hajót! :) Aztán már csak száguldottunk és sikítottunk és száguldottunk és sikítottunk. Azt mondták, hogy úgy kell rajta mozogni, ahogy motorokon szokás, vagyis a kanyarokban a másik irányba kell dőlni, hogy ne dobjon ki, le. Hát mi ezt fejben nagyszerűen el is terveztük, csak valahogy az első kanyarnál leestünk:) Szakadtunk a nevetéstől, s eldöntöttük hogy a továbbikaban jobban csinájuk majd. Nagy nehezen ismét felmásztunk a gumira, aztán mindent bele, mentünk is szépen, dőltünk jobbra-balra, sikítottunk, mint az oroszok, nevettem Rékun! S közben csúsztam lefele, azt éreztem, hogy már a combomat veri a víz, holott előtte csak a vádlimig ért a víz. Az egyik kezemmel már csak pár ujj segítségével kapaszkodtam, s teljesen le voltam csúszva, de még azért szorítottam. Aztán lelassítottak a csajok, akik a hajót vezették. Én lökdöstem magam felfele, amikor hirtelen elindultunk újra, s így mindketten előre fordultunk, fejjel bele a vízbe. Hatalmas volt, ahogy kijöttem a vízből megint szakadtam. Ismét mászás. Aztán már mentünk kifele. A parton pedig a képeken nevetgéltünk, az egyik csaj fényképezte, aki a hajón volt. Nagyon jól sikerültek, íme:
Nagyon jól éreztük magunkat, tényleg. Hatalmas buli, adrenalin, s minden egyben! S a mi a legfontosabb nem mondható veszélyesnek sem. Este pedig Rubint Rékáztam, aztán rászedtek, hogy menjek el futni, hogy majd ők megtanítanak. S igen, bevállt, csak a légzésre kell odafigyelni, aztán nem lehet gond. :) Hétfőtől ismét én takarítanék eredetileg, de az Eszterrel megbeszétem, hogy két hétig úgy fogunk járni, hogy egyik nap ő megy takarítani Rékával, másik nap pedig én. Így talán könnyebb lesz, hogy két héten át minden másnap sokáig alhatom majd! Szóval hétfőn még nem, de kedden alvás 11ig!!! Juhhééééé!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése